Van egy ismerősöm, aki két hónapja izgatottan beszélt a maja naptár alapján jósolt világvégéről. Tervei szerint a családhoz utazik majd, és nővérének vidéki házában töltik majd azt a napot.
Egy hónapja visszatértünk a témára, és mesélte, hogy már nem fél, izgatottan várja, de akkor is nyugodt fog maradni, ha háromnapos sötétség lesz.
Közvetlenül a világvége előtt pedig már teljesen komolytalannak gondolta a fenyegetést, mintha elszállt volna a félelme.
Érdekes: ahogy közeledtünk a dátumhoz, egyre kevésbé voltak elképzelhetőek az irracionális események. Jól hangzott annakidején, hogy háromnapos sötétség lesz, de amikor fölébredsz reggel, annyira szilárdnak tűnik a valóság, hogy rögtön aktiválódik a halhatatlanság-mítoszunk, és kijelentjük: nem, ma nem.
