"A baj az, hogy ezekben a mindennapi tennivalókban - folyton csinálni kell valamit, folyton programot kell teljesíteni, folyton kötelességek várnak az emberre, az ember folyton görnyed a restanciái miatt, "ezt se csináltam meg, azt se csináltam meg, ezt is meg kellett volna csinálnom, azt se" - ebben az állapotban elsiklik az élet lényeges kérdései felett.
És egy kultúra és egy ember, aki egy olyan világban él, hogy annyi információ-esemény-történés zúdul rá, hogy feldolgozhatatlan.
Az emberi léleknek van egy élményfeldolgozási lehetősége.
Ha kiásnak egy tömegsírt, és én nézem a hullákat amiket kiszednek egy kisebb diktátor uralma után a tévében, hát nem elszörnyedek? ha normális vagyok? De nem tudok elszörnyedni, mert vált a kép, és a marosvásárhelyi népi együttes bokorugró szoknyáit látom! amint táncolnak! És ha normális vagyok, nem tetszik ez nekem? - de igen! nem örülök neki? De nem tudok örülni, mert vált a kép, és megmutatják a törökországi földrengést, ahol ráomlik a fél világ az emberekre. És amikor kétségbeesnék, hogy mi történik a világban, akkor vált a kép, és megmutatják a bolgár-spanyol futballmeccs góljait. És amikor arra reagálnék, hogy milyen klassz focisták, vált a kép...
Most nem akarom tovább folytatni... hát tele vagyok feldolgozatlan élményekkel. Isten őrizz, hogy én a politikát belekapcsoljam a mai előadásba, de egy kérdést fölteszek. Hogy tetszik érezni: csinálják az életüket, vagy történik magukkal? Mert ha történik magukkal, tehát nem csinálják a saját életüket, nem urai a saját életüknek, mert a hétköznapok sodrása ezt nem engedi meg, hanem csak konstatálják, hogy mi történik velem, mi történik körülöttem, mi történik anélkül, hogy nekem közöm lenne hozzája... hogy befolyásolni tudnám...
...hát bocsánatot kérek, akkor mi közöm van a világhoz? Akkor nem egy elidegenedő világban élek? Ez egy más kérdés, mint ha összehívták Periklész idején a népgyűlést, és azt mondták, hogy az akhájok meg akarják támadni Athént, megszavazzuk-e egy új hajóhadnak a felállítását? és akkor a pasi azt mondta, hogy "megszavazom!" vagy "nem!" Köze volt hozzá! Az ő dolga volt. Ma mi közöm van hozzá?! hogy mi történik, háború vagy béke? Lázongás vagy forradalom, vagy bármi más? Mi történik?! Nekem semmi közöm hozzá. Velem történnek a dolgok, mögöttem történnek, fölöttem történnek. Ki vagyok zárva a saját életem alakításából, ez a hétköznapnak a lényege. És ezért gondolom azt, ha Sátán lennék, ezt csinálnám: hogy kizárnám az embereket a saját életük formálásából, alakításából, és teleraknám szorongással, és teleraknám félelemmel.
Hogy bölcsődés unokaöcsém, aki annak a szörrnyű szokásnak hódol, hogy szopja a hüvelykujját.. Tetszik tudni ez milyen borzalom?! aszondja nekem a gyerek: "Péterkém, cumis gyereket fölvesznek az óvodába?!"
Nem az egyetemi felvételtől fél (nevetés a közönség soraiban) - cumis gyerek az óvodába! - már fél, már szorongás. És szorongás, hogy bekerül-e a középiskolába, és szorongás, hogy bekerül-e az egyetemre, és lehet-e az, aki akar.
Miért? Ki találja ki ezt az életformát? A hétköznapoknak ezt az iszonyatát, amit ráerőltetnek az emberekre, és amit csinálni kell."
